A dinamikus egyensúly fenntartása az idegrendszer és az izomzat összehangolt működését igényeli, melyben kulcsszerepet játszik a funkcionális stabilitás, különösen az olyan komplex mozgásformák esetén mint a néptánc. Jelen kutatás elsődleges célja, egy korábbi kutatásban bemutatott poszturális hibamutató (PE) alkalmazása néptáncosok és kontroll személyek kvázi-dinamikus egyensúlyvizsgálat esetén. A hibamutató meghatározása mellett másodlagos célunk volt az alkalmazhatóság megmutatása, ezért más stabilitási paraméterekkel is összevetettjük a kapott eredményeket.

Tizenkét néptáncos és kilenc kontroll résztvevő bevonásával egyensúlyozó deszkán végrehajtott kvázi-dinamikus tesztet végeztünk. Ez két darab 60 másodperces egyensúlyozási feladatból, és közte a magyar néptáncra jellemző forgásos mozdulatsor megismétléséből álló forgásos fárasztásból állt. A hibamutató bevezetése az egyensúlyozó teszteken (forgás előtti, és utáni mérés) nyújtott poszturális stabilitás jellemzésére irányult.

Az eredmények alapján a sagittális (AP) síkban a néptáncosoknál több esetben nőtt a testtartási hiba a forgást követően, mint a kontrollcsoportnál, míg a frontális (ML) síkban mindkét csoportban hasonló arányban figyelhettünk meg javulást és romlást. Szignifikáns változás a forgatás hatását tekintve egyik csoport esetnél sem figyelhető meg. Ez a tendencia összhangban áll korábbi kutatásokkal, melyek szerint a néptáncosok kiemelkedő oldalirányú (ML) stabilitással rendelkeznek. A számított PE értékeke korrelációját vizsgálva más stabilometriai paraméterekkel, elmondható, hogy a PEmutató jól jellemzi a poszturális stabilitás változásait, különösen az instabilitás domináns irányában (forgás előtti esetben AP, utána ML). A hibamutató alkalmazása hozzájárulhat a táncosok teljesítményének objektív értékeléséhez és az egyensúlyozási képesség fejlesztéséhez.