A járás vizsgálata fontos eleme a biomechanikai, ortopédiai, neurológiai vizsgálatoknak, azonban kevés kutatás foglalkozik a járás variációjának vizsgálatával különböző sebesség és különböző fokú csípőízületi arthrosis esetén. A kutatás céljai annak tisztázása volt, 1) hogyan befolyásolja a járás variációját a különböző kontrollált sebesség, 2) hogyan befolyásolja a járás variációját a csípőízületi ízületi kopás különböző foka. A járásvizsgálatokat idős egészséges, valamint kisfokú és nagyfokú arthrosissal rendelkező betegeken végeztük három különböző kontrollált sebességen. Az anatómiai pontok térbeli helyzetét zebris CMS-HS ultrahang-alapú mozgásvizsgáló rendszerrel végeztük, majd számítottuk a távolság-, idő-, szögjellegű paraméterek variációs tényezőjét. Az adataink az sugallták, hogy a legtöbb paraméter variációját jellemző értékek szignifikánsan függtek a sebességtől, és az arthrosis fokától. Az adatokból az is látszott, hogy a legpontosabb, legbiztonságosabb járás a szabadon választható sebesség környékén alakult ki, az ettől eltérő sebességek a járás biztonságát, pontosságát csökkentették. Az összehasonlításokhoz célszerű több kontrollált sebességen végezni a vizsgálatokat, amikor az egyik kontrollált sebesség szignifikánsan nem tér el a vizsgált személy /csoport szabadon választott sebességétől. A csípőízületi degeneráció szignifikánsan rontotta az érintett oldal variációját, és a kompenzációban az ellenoldali ízületek és a medenceöv szerepe jelentős, amit a flexibilitás növekedésével és ezáltal a lépésről-lépésre történő mozgások adaptálásában való megnövekedett szerepvállalásra utalt. Az alsó végtag kinematikai variációjának két különböző jellemzése (távolság-idő paraméterek variációja, valamint a szögjellemző paraméterek variációja) ellentétes tendenciát mutathat, de ez ugyanazt a járás stabilitási változást jellemzi. Az eredmények alapján azt mondhattuk, hogy az arthrosis megjelenésével és rosszabbodásával különös figyelmet kell fordítani az járás biztonságának, pontosságának javítására különböző speciális gyakorlatokkal.

DOI: 10.17489/biohun/2009/2/06