A gerincalak meghatározásának legrégebbi és legpontosabb módja a kétirányú röntgenfelvételek készítése, mely magas sugárterhelése miatt súlyos elváltozások esetén is csak évente egyszer végezhető el. A gerinc elváltozások konzervatív kezelése esetén elengedhetetlen a folyamatos ellenőrzés, így különböző optikai- (Moiré módszer), elektromágnes- (Spinal Mouse), vagy ultrahang-alapú (Zebris) in-vivo mérőeszközök jelentek meg, amelyekkel a gerinc alakja megfelelő pontossággal felvehető sugárterhelés nélkül. Az nem-invazív gerincvizsgáló módszerekkel végzett vizsgálatok irodalomban található eredményeinek értékelése alapján megállapítható, hogy a gerincalakot a térbeli koordinátákra illesztett Fourier, vagy spline görbék egyenletével, vagy a görbékből származtatott, a gerinc görbületeit jellemző szögekkel jellemezhetjük. 73 páciens – 9 és 13 év közötti egészséges gyermek – Zebris és SpinalTouch rendszerrel felvett mérési eredményeinek kiértékelése alapján megállapítható, hogy mindkét módszerrel felvett görbékből számított görbületet jellemző szögértékek magas korrelációt (0,82 – 0,96) mutatnak a hagyományos módszerrel felvettekkel. Ez azt mutatja, hogy a gerincalak matematikai egyenlettel történő leírása jól használható.

DOI: 10.17489/biohun/2015/2/01