Sok fogászati szakember szenved foglalkozás eredetű vázizomrendszeri megbetegedéstől (MSD) különösen a nyak, a vállak és az ágyéki gerinc területén. A probléma hátterében a hosszan tartó statikus testhelyzet áll. A hagyományos értékelési módszerek nem képesek az MSD-k mögött meghúzódó biomechanikai mechanizmusokat számszerűsíteni. Ez az irodalmi áttekintés összefoglalja a fogászati környezetben alkalmazott biomechanikai monitorozásról szóló jelenlegi ismereteket, különös tekintettel a hordozható érzékelőkre (inerciális mérőegységek, felületi elektromiográfia, nyomásérzékelők) és a gépi tanulással történő megközelítésekre. A szakirodalom alapján több érzékelő fúziójával az MSD kockázat osztályozásában akár 99,4%-os pontosság érhető el. Az irodalmi áttekintés eredményei alapján célszerű a kérdőíves megközelítésekről áttérni a valós idejű, szenzor alapú monitorozásra, mesterséges intelligencia alapú prediktív elemzéssel kiegészítve. Az új megközelítés lehetővé teszi a fáradás korai felismerését és a személyre szabott ergonómiai beavatkozásokat.